„Egy Martha Berry nevű hölgy alapított egy iskolát Észak-Georgia szegények lakta körzeteiben élő gyermekek számára, akiknek szülei képtelenek voltak fizetni gyermekeik tandíját.
A kezdetekben anyagi gondok miatt nehezen tudta fenntartani az iskolát, állandóan pénzadományokra volt szüksége ahhoz, hogy folytatni tudja a munkáját.
Egyszer nagynehezen sikerült elérnie, hogy Henry Ford fogadja. Elmondta neki, mivel foglalkozik, és megkérte Fordot, támogassa az iskolát egy csekély adománnyal. Ford visszautasította.
– Akkor nem adna nekünk legalább egy véka földimogyorót? – kérdezte Miss Berry.
Ford a kérdést annyira eredetinek találta, hogy menten átadott egy vékányi földimogyoróra elegendő pénzt. Miss Berry segített a diákoknak elültetni, majd újra elültetni a mogyorót, egészen addig, amíg egy szép summa össze nem gyűlt. Akkor fogta magát, felkereste Fordot, hogy megmutassa neki, hogyan sokszorozta meg szerény adományát.
Fordot annyira lenyűgözte, hogy nyomban traktorokat és egyéb földművelő gépeket adományozott Miss Berry iskolájának, hogy farmjuk önellátóvá válhasson. Majd az évek során több mint egymillió dollárral járult hozzá a gyönyörű terméskő iskolaépületek felépítéséhez, amelyek ma is az iskola kertjében állnak.
>>Egyszerűen képtelen voltam nem megtenni, akkora hatással volt rám az őszintesége, és az, hogy mekkora lelkesedéssel szolgálta az általa felvállalt jó ügyet, a szegény lányok és fiúk megsegítését.<<
Miss Berry olyan elszántan hitt abban, amit csinált, hogy lelkesedésével még a szkeptikus Fordot is sikerült meggyőznie és rávennie arra, amit eleinte nem volt hajlandó megtenni. Várakozáson felüli sikereket ért el, hiszen bebizonyította, olyan tiszteletre méltó ügyet szolgál, amely nem engedi meg, hogy vereséget szenvedjen.”
(Napoleon Hill: 52 lépés a gazdagsághoz)
„Ha sikeres akarsz lenni, határozott életcélodnak kell lennie!” (Napoleon Hill)
