A kérdés: mennyit lehetne megtakaritani azzal, ha a közszférában csak Linux menne, ohne MS.?
A tanulságok kedvéért itt naplózom az eseményeket, már ha lesznek, persze.
Időközben befutott:
Az LMP a számvevőszékhez fordult, itt a közleményük!
Milliárdok a semmibe? Lehet más a szoftverpolitika!
A Lehet Más a Politika (LMP) társadalmi kezdeményezés az Állami
Számvevőszékhez fordult a kormányzat által január elején kiírt, és
néhány napja visszavont 25 milliárdos Microsoft-tender kapcsán, és
kéri az állami szoftverbeszerzési gyakorlat törvényességének,
célszerűségének és eredményességének a vizsgálatát. Az LMP a
szoftverlicencekre kidobott milliárdok helyett a szabad szabványok és
szabad szoftverek elterjesztését szorgalmazza.
Az LMP az Állami Számvevőszék elnökéhez fordult a kormányzat által
január elején kiírt és néhány napja visszavont a "Microsoft (vagy
azzal egyenértékű) és Novell (vagy azzal egyenértékű)
szoftverlicencek, valamint kapcsolódó szolgáltatások beszerzésére"
irányuló, 25 milliárd forint keretösszegű központosított közbeszerzési
pályázat tárgyában. Az LMP azt kéri a Számvevőszéktől, hogy vizsgálja
meg a központi kormányzat szoftverbeszerzési gyakorlatának
törvényességét, célszerűségét és eredményességét, különös tekintettel
a legutóbbi pályázati felhívás meghirdetésének és visszavonásának
indokaira.
A kormányzat egy éven belül már a második hasonló tárgyú és
keretösszegű, egy-két multinacionális cégre szabott szoftverbeszerzési
pályázatot írta ki. A közbeszerzési gyakorlatban példátlan, hogy a
kiírásban az igényeket konkrét cégnevekkel, és nem pedig szabványok
említésével fogalmazzák meg. A keret-összeg az éves magyar állami
informatikai kiadás 16%-át teszi ki. Az LMP általában véve is
aggasztónak tartja az elmúlt évek kormányzati szoftverpolitikáját.
Az esetleges újabb beszerzési kiírást az LMP akkor tartja
elfogadhatónak, ha a kormányzat a) nem licenceket szereztet be, hanem
IT-szolgáltatásokat vásárol; b) nem a Microsoft (vagy más cég)
termékeire, hanem nemzetközileg elfogadott nyílt szabványok mentén
fogalmazza meg igényeit; c) szempontként kezeli az elköltött
közpénzért cserébe történő közvagyon-gyarapodást: így pl. ha a
vásárolt szolgáltatások tovább gyarapítanák mindannyiunk nyílt
forráskód-bázisát; d) előnyben részesít kis- és középvállalkozásokat:
tehát az állami informatikai kiadások 16%-a elsősorban a hazai
megoldás-szállítókat, és nem a multinacionális beszállítókat
gazdagítja; e) lehetőséget ad a közintézményeknek, hogy a
keretszerződésen belül ne csak egy "nyertes" megoldást, hanem az
igényeiknek megfelelő megoldást vásárolhassanak.
Az LMP úgy véli, hibás az a szemlélet, amely a szoftverpolitikában
döntően licencekben gondolkodik. Olyan megoldások kellenek, amelyek
segítenek magyar munkahelyeket teremteni, s a nemzeti tudáskincset
gazdagítják! Ma az állami, egyedi fejlesztések általános jellemzője,
hogy az állam hatalmas közpénzekért cserébe sem jut hozzá a fejlesztés
eredményének tekinthető forráskódhoz. A jelenlegi szoftverpolitika
erősíti a szoftver-függőséget, odaláncolja a közszférát egy-egy
multinacionális beszállítóhoz, ezenkívül diszkriminálja a nyílt
forrású rendszerek használóit, és kiszorítja a magyar kis- és
középvállalkozásokat. A jelenlegi, döntően licencekben gondolkodó
szoftverpolitika az esélyegyenlőség biztosítása helyett kriminalizál,
tudás helyett függőséget teremt, és kiszolgáltatottá teszi az államot
is. A magyar kormányzati gyakorlat ráadásul szembehelyezkedik a
nemzetközi trenddel: létezik ma már uniós irányelv, amely a nyílt
forráskódú, szabad szoftveres megoldásokat minimum egyenértékűnek
tartja, a német külügyi tárca nemrég 11 ezer számítógépet állított át
szabad szoftverekre, míg az Obama-kormány nyílt forráskódú
szoftver-stratégiát tervez.
Az LMP olyan szoftverpolitikát akar, amelynek eredményeként
közpénzből, egyedi megrendelésre, kizárólag nyílt forráskódú, szabad
szoftvereket szerez be az állam. A multinacionális cégek számára
juttatott milliárdok helyett lokális megoldásokat kell találni: a
vidéki közhivatalok számára az informatikai támogatást nem fővárosi
irodaházakból kell nyújtani, hanem helyi kisvállalkozásokra kell
bízni. Az LMP a szoftverpolitikában is érvényesíteni kívánja a
fenntarthatóságot: a közpénz maradandó, áthagyományozható értéket, és
ne ideig-óráig érvényes licencet teremtsen. A nyílt szabványú, ill.
nyílt forrású rendszerek az állampolgároknak és a hazai IT-szektor
szereplőinek kedveznek, míg a zárt, kereskedelmi szoftver a megrendelő
és a beszállító között alakít ki figyelemre méltó érdekegyezséget. Ha
a kormányzati politika - német példára - megkezdené az átállást a
szabad szoftverekre, úgy itthon hasznosulnának azok a milliárdok,
amelyek ma licenc-díj formájában külföldre vándorolnak.
Az LMP egy új szoftverpolitika érdekében a következő lépéseket szorgalmazza:
1. Haladéktalanul ki kell dolgozni egy nemzeti szabad szoftver
stratégiát! Erre a 2003-ban országgyűlési határozattal elfogadott
Magyar Információs Társadalom Stratégia kötelezi is a kormányt, de -
miután az informatika a kormányzaton belül gazdátlan maradt - a
kormány figyelmét stratégia-alkotás helyett a mindennapos ügyletek
kötik le.
2. Haladéktalanul el kell indítani a közszférában (és különösen a
közoktatásban) egy 1-3 éves átállási folyamatot a nyílt szabványok
mentén működő rendszerekre! Ennek keretében azonosítani kell azokat a
folyamatokat, amelyek jelenleg csak Microsoft operációs rendszereken
futó programokkal kezelhetők.
3. Kötelezővé kell tenni a nyílt dokumentum- és kommunikációs
protokoll-szabványokat!
4. A jelenleg licence-vásárlásokra fordított állami milliárdok
töredékéből át lehet képezni a közszféra dolgozóit a nyílt rendszerek
használatára, ezért szabad szoftver oktatási programokat kell
indítani, és támogatni kell hazai mozgalmak szoftverhonosító
kezdeményezéseit.
A cél az, hogy az állami licencköltségeket leszorítsuk, s a
felszabaduló forrásokat oktatásra, képzésre, munkahelyteremtésre, s az
informatikai esélyegyenlőség biztosítására fordítsuk! Lehet más a
szoftverpolitika!
Budapest, 2009. január 22.
Lehet Más a Politika (LMP)
Támogatod?
